Szociáldemokrata múltunk

A magyar szociáldemokraták, az MSZDP története

      

​Kezdjük az elején... 1890. decemberének első napjai nagyon hideg. havas időt hoztak. A Magyarországi Általános Munkáspárt tagjai, akik akkor már több, mint egy éve azon dolgoztak, hogy a nemzetközi mozgalmak hatására hazánkban is szociális és demokrata, azaz szociáldemokrata átrendeződést vigyenek végbe, nagy létszámban gyülekeztek és dideregtek az újonnan szerveződő Magyarországi Szociáldemokrata Párt első Kongresszusára várakozva. Mint ahogy egész Európában, így Magyarországon is a széles tömegeket megszólító szocialista munkásmozgalmak valami fajta politikai erőteret kerestek, hogy a nélkülöző néptömegek, a nincstelenek, az elesettek, a kiszolgáltatott sorban lévő munkások tízezreinek jobb életkörülményeket, biztató jövőképet biztosíthassanak. Pártunk elődjei, alapítói is erre vállalkoztak az I. Kongresszuson, mely két napos nagyívű tanácskozássá nőtte ki magát.

​Az egykori Általános Munkáspárt, mely akkor már egy éve elindult az átrendeződés útján, végül felbomlott. Tagjai, akik nem szerettek volna felhagyni a politizálással, a Monarchia keretein belüli szűkös lehetőségek tágításával, az I. Kongresszuson elhatározták, hogy megalakítják a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, és ezzel egy merőben új köntöst adnak már addig is több éves küzdelmeiknek. Az 1889-ben alakult Második Internacionálé, mely a nemzetközi szocialista mozgalmak ernyőszervezet volt, útmutatást adott a magyar szociáldemokratáknak ahhoz, hogy miként folytathassák munkájukat egy új párt, egy új szerveződés keretein belül. Ezen útmutatásokat, javaslatokat megfogadva, Engelmann Pál Gábor (1854-1916) vezetésével az I. Kongresszus kimondta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulását, megválasztotta tisztségviselőit (a párt elnöke maga Engelmann lett), illetve lefektette az MSZDP ideológiai alapjait. A létrejött MSZDP legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését (mert, hogy akkor még ez nem volt olyan evidens, mint ma), illetve a munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. A Párt megalakulása jelentősen hatott a szakszervezeti mozgalmak létrejöttére, mely nem pártpolitikai, hanem mozgalmi szinten szervezték ütőképes tömegekké a munkásokat.

​Engelmann, aki pártunk első elnöke volt, két év vezetés után, 1892-ben lemondott tisztségéről. Hogy ennek milyen okai voltak, azon történészek is vitatkoznak, ugyanakkor arra semmiképp sem gondolhatunk, hogy Engelmann szembe fordult volna a Párt által képviselt ideológiával, hiszen Ő maga volt az, aki ennek szükségességét már 1889-ben is hangsúlyozta. Az ok valószínűleg abban keresendő, ami sajnos az MSZDP több, mint 120 éves történelmét végig kísérte. A fragmentálódás, azaz a politikai törésvonalak megjelenése a Pártban. Már a kezdet kezdetén is voltak olyan hangok, melyek nem találták elég radikálisnak a Párt követeléseit, sőt a szociáldemokráciát, mint ideológiát sem tartották elég ütőképesnek ahhoz, hogy minden munkást és szegény sorban élő embert egyformán képviseljen. Ez aztán a későbbiekben megváltozott, hiszen Pártunk történelme ékesen bizonyítja, hogy hosszú-hosszú évtizedeken keresztül meghatározó politikai erő volt (mind kormányon, mind ellenzékben), mivel hatékonyan és hitelesen képviselte azon emberek érdekeit, akik számára sem a Monarchia, sem a későbbi Horthy-rendszer nem biztosította azokat az alapvető jogokat, munka- és életkörülményeket, amiket mai szóhasználattal élve, emberhez méltó körülményeknek nevezhetünk. A 20. század fordulóján a Párt követeléseinek fókuszában egyre inkább az általános választójog kivívása szerepelt. Mai szemmel nézve ez furcsa lehet, mivel ma már alapvető állampolgári jognak tekintjük, hogy minden magyar állampolgár választójoggal rendelkezik és önmaga is választható tisztségekre. Azonban, ez a Monarchia idején nem volt így. Sem a nők esetében, sem a nem nemesi származású, vagy alacsony társadalmi rétegekből érkezők esetében sem. Kijelenthetjük, hogy ennek az igencsak diszkriminatív körülménynek a felszámolása, tehát az, hogy a mai napig is mindenki választójoggal rendelkezik, Pártunk kitartó és fáradhatatlan küzdelmének köszönhető!

​A munka napját, azaz május 1-ét 1889 óta Magyarországon is megünneplik. Igaz, nem történt ez mindig teljesen legális körülmények között. A Monarchiában a munkásfelvonulások, tüntetések, sztrájk és egyéb ma már elfogadott jogok, bizony nem voltak általánosak. Az egykori monarchiás titkosrendőrség, és az egykori karhatalom sem nézte jó szemmel, hogy “mit is akarnak itt ezek a nincstelenek, ezek a szociáldemokraták, vagy kik.” A válasz nagyon egyszerű: jogokat, emberhez méltó munkakörülményeket, elfogadható munkabéreket, választójogot, és sorolhatnánk. Ugye milyen ismerősen hangzanak ezek? A választójog kivételével a mai napig sem teljesültek maradéktalanul azok a követelések, melyeket elődeink már a 19. század végén megfogalmaztak.

Szóval, van miért küzdenünk, és Pártunk történelme megmutatta: Mi nem adjuk fel. Soha!

Tehát előre szociáldemokraták! Hajrá!

 


© Minden jog fenntartva.